Gazpacho a léleknek

A témában eszembe jutott, hogy milyen spanyol szöveg mozgatja meg szívünket és ad szárnyakat lelkünknek. Gyűjtöttem néhány Lorca verset, hogy a hétvégébe gyalogolva felvértezzük magunkat érzelemmel.

Találkozás

Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabadb
lépni sem, nézni sem

(Illyés Gyula fordítása)


Ének a kis halálról

Holdak halotti rétje,
vért rejt a földek árka.
Öreg vér pusztasága.

Fűből halálos égbolt.
Mult és jövő sugára.
Por éje, csillogása.

Halállal találkoztam.
Föld rétje holtra válva.
Egy ember kis halála.

Eb néz a háztetőről.
A sok fonnyadt virágba
csak bal kezem túrt, óriási bércét
szertezilálva.

Hamuból székesegyház.
Por éje, csillogása.
Egy ember kis halála.

Halál és én: egy ember.
Egy ember egymagában.
Az ember kis halála.

A hold halotti rétje.
Ajtó mögött zihálva
vonít a hó világa.

Egy ember, és...? Tudod már.
Egy ember - s ő a társa.
Rét, vágy, por csillogása.

(Eörsi István fordítása)


Andalúz tengerészek éji dala

Cádiztól le Gibraltárig
Jó kis út az éjben!
Tenger háta sóhajomról
Megismeri léptem.

Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!

Cádiztól le Sevilláig
Citromfák a szélben.
Citromerdő sóhajomról
Tudja visszatértem.

Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!

Sevillától Carmonáig
Nincs egyetlen kés sem.
Vág a félhold, száll a szél
Sebzetten az égen.

Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!

Holt sópárlók partja mellett
Elfeledlek, elfeledlek.
Aki szívet akar éppen,
Faggasa a feledésem.

Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!

Cádiz, elborít a tenger,
Ne gázolj be mélyen.
Föl, Sevilla, meg ne fulladj
A folyó vizében.

Jaj, te lányka!
Jaj, fiú!
Jó kis út az éjben!
Száz hajó a kikötőben,
Hideg szél a téren.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)


Kasyda a rózsáról

A rózsa
nem vágyott a hajnalpírra;
se évszázadokat ágainak,
valami másra vágyott.

A rózsa
nem vágyott tudásra, se sötétre,
nem vágyott testre, a szélre,
valami másra vágyott.

A rózsa
nem vágyott rózsára.
A pislogó ég alatt mozdulatlanul
valami másra vágyott.