És igen, mivel régebbi filmről van szó, nem lövöm le a poént, ha elárulom, egy jó szakács bárhonnan jöhet, a lényeg, hogy a szívét adja minden egyes ételbe. Mint a szeretnivaló patkány, a francia Remy.
Megvallom igazi rágcsáló fóbiával küszködök, még a legédesebbnek mondott kisegértől és hörcsöggyerektől is hidegrázásban török ki. Nem tudom megmondani az okát, egyszerűen írtózóm a pucér kis rágcsáló lábaktól, a gyorsan mozgó és kiszámíthatatlan szőrgombolyagoktól.
Remy mégis kivételt képez fóbiás rettegésem alól. Lehet azért, mert élőben nem kell találkoznom vele, de a képernyőn és a vásznon keresztül, rajongok érte. Ismét egy modern kori hős, aki apró termete ellenére mégis csodás ügyességről, elkötelezettségről és óriási szívről tesz tanúbizonyságot. Remy patkány egészen apró rágcsáló kora óta készül rá, hogy chef váljon belőle, mivel példaképe Auguste Gustea szerint, főzni, bárki tud, így ő miért is lenne kivétel. Családja nem épp támogató, mikor Remy terveiről van szó, tipikus "kisherceg" ő, aki nem követi a családi hagyományokat, a saját, rögösebb útját választja, hogy beteljesítse álmát. Ki ne drukkolna hát neki? Új barátra, szövetségesre lel Luinguiniben, aki kevéssé elszánt, de annál esetlenebb, legnagyobb előnye Remyvel szemben, hogy ember. Kettejük párosa legyőzhetetlennek bizonyul és imádjuk őket csodás főztjük, kedves mosolyuk, elszántságuk és csodás-különleges barátságuk miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése